Bunkóság Mesterfokon - 3. Fejezet

Bunkóság Mesterfokon – 3. Fejezet

Éjjel 3-kor megint felkeltem, mert annyira megszomjaztam...

Kikászálódtam az ágyból, és vetettem egy pillantást az alvó Taylora.

Hm, ha alszik, akkor nem is annyira idegesítő...

Kimentem a konyhába, ittam vagy egy liter vizet, és visszamentem a szobámba.

Olyan fullasztó meleg van...És persze, hogy nincs ventilátorom...

Sunyin elvigyorodtam, akkora hülyeség jutott eszembe.

Kinyújtózkodom, odamegyek Taylorhoz, és az ölébe ülök.

• Ébredj drágaságom – suttogtam.

Nyitogatja a szemét, és álmatagon néz rám.

• Mi-mi az? Én most álmodom?
• Igen – néztem rá csábosan, és simogattam meg az arcát.

Úgy belepirult, milyen kis édes.

Levettem a pólóm, és félredobtam.

Lágyan végigsimítottam a pólóján keresztül az egész felső testén, és közel hajoltam hozzá.

• Annyi-ra...Vhágyom rá... - sóhajtottam. Annyira szeretném – hajoltam közel hozzá, hogy már majdnem összeért az ajkunk.

Zavarába azt se tudta mit csináljon.

• Nagyon rég...szereth-ném már.... - nyögtem halkan.
• M-mit? - sóhajtotta.

Közel hajoltam hozzá, és a fülébe suttogtam.

• Füllesztő ez a meleg, mindjárt meggyulladok úgy fel vagyok tüzelve – lihegtem. Vágyom...vágyom egy... - hajoltam közel hozzá. Vágyom egy ventilátorra.

Szerintem...Most meg tudna ölni a nézésével.

Sunyin elvigyorodok de...A szeme valamiért olyan furcsa.

Nem tudom mit látok benne,de valami nyomást éreztem a vállamon, és kezdtem elálmosodni...

Pár másodperc múlva már le is csukódott a szemem, és aludtam is.

Az ágyamba kelek, és Taylor sehol se volt...

Kimásztam az ágyból, körbejártam az egész lakást, de semmi...Anyámat is megkérdeztem, és azt mondta korán elment, de hagyott nekem itt egy cetlit.

Hm...Nem láttam sehol se, végigkutattam az egész szobám, aztán vettem észre, hogy a párnámon van...

..Na erre rá nem fogok jönni hogy ez mi a franc?!

Valami kis rajz...Körre hasonlít tán vagy kockára?

De miért nem szöveg...? Miért rajz?

Nem lehet ezen a fiún kiigazodni...Talán...Valamit csináltam tegnap amire nem emlékszem?

A ventilátoros poénomra emlékszem, de semmi másra...

Lehet megerőszakoltam...Nem azt nem hiszem, annyira részeg azért csak nem voltam...Bár tény, hogy jól néz ki, másrészt meg elég kanos vagyok, de tapasztaltam, hogy részegen nem áll fel...Úgyhogy ez kizárva...

Várjunk...Bazki el fogok késni a suliból...

Pattantam is, öltözködtem, gyorsan megreggeliztem, és megindultam.

Megint elszarakodtam az időt...És persze, hogy megint Taylor miatt...De ez a papírfecni nem hagy nyugodni...

Na majd kifaggatom.

Hallgattam a zenét, nézelődtem minden fele, de...Nem látom Taylort...Nem támadott hátba, nem hallom a motorjának a robogását semmi...

Elvitték az ufók vagy mi?

Vagy csak nagyobb késésbe vagyok, mint gondoltam...

Gyorsabbra vettem a tempót, futni kezdtem, beértem a suliba, benyitottam a terembe, és mindenki olyan meglepetten nézett rám...Mint ha egy szökött elmebeteg lennék...

Tanár viszont sehol...

Úgy érzem ez se az én napom....

Taylor a padján feküdt, és zenét hallgatott.

Olyan lehangoltak látszott...Mi a franc baja van?

Leültem Lexy mellé, aki szintén csöndes volt, és hozzám se szólt...

Mi a franc van itt mindenkivel?!

Bejött a tanár, felemelkedett Taylor is, és elkezdődött az óra.

Valami...Nagyon rossz telepedett az osztályra.

El nem tudom képzelni mi a fene történhetett, le vagyok maradva...

Lassan csordogált az óra, mindenki csöndesen írt, de engem szétvet az ideg...

Nem tudom mi folyik körülöttem, és ez baszottul idegesít...

Kicsöngettek, és Lexy olyan hirtelen és ijesztően nézett rám, hogy pár pillanatra megállt a szívem...

• Jézusom mit tettem? - néztem rá ijedten.

Felpattant az asztaltól, megfogta a kezem, és rángatni kezdett ki a teremből.

• Hé – kapálóztam, de olyan erősen tartott...Nem tudtam kiszabadulni a szorításából.

Felrángatott a tetőtérre, és a sarokba szorított.

• Mit csináltam nyögd már ki – toporzékoltam. Még mielőtt megölnél a szemeddel...

Láttam az arcán, hogy dühös volt rám...De miért??

• Taylor elmondta a tegnap estit.

A fejemet fogtam...

• Most komolyan emiatt van megsértődve? Ez röhej. Csak poén volt... - morogtam.
• Mi poén volt abba? - förmedt rám Lexy.

Őőőő...Szerintem nem egyre gondolunk.

• Miről beszélsz? - néztem rá kérdően.

Legyintett, és ott hagyott...Basszus ettől nem jutottam előrébb.

Wááá meg fogok zakkanni a tudatlanságtól basszus...

Visszamásztam a terembe, leültem a helyemre, és bámultam ki a fejemből.

Taylor rám se nézett...Lehet részegen valami nagyon sértőt mondtam neki?

Nap végén majd megkérdezem tőle...

Telt múlt a nap, mindenki áramlott kis, és már csak én maradtam, Taylor meg Lexy.

Lexyre néztem, és egyből értette, hogy Tayloral akartam beszélni négyszemközt.

Kiment a teremből, és odaálltam Taylor elé.

Méretbeli különbség megvolt...

Fel kellett rendesen néznem rá, hogy a szemébe nézzek.

• Mi bajod van? És mi ez a kis fecni? - mutattam fel neki.

Csak nézett rám...De a szemébe megint valami...Furcsát láttam.

• Semmi... - mondta hallgatagon, és elment mellettem...

Nem szeretem, ha ennyire semmibe vesznek...

Akkorát ordítottam, hogy Taylor visszafordult.

• Mond el mi a franc bajod van – förmedtem rá. Ne vegyél már ennyire semmibe bazki.

Nem mondott most se semmit...Ezt nem hiszem el bazki...

• Megerőszakoltalak amikor részeg voltam? Vagy valami sértőt mondtam? Könyörgöm mond már el – toporzékoltam.

A tekintete...Olyan bánatos lett, majd bele szakadt a szívem.

De válaszolni nem válaszolt, csak felemelte a kezét, végigsimított az arcomon, megint hátat fordított és elindult...

Mi...volt ez?

Nem tudom mit tettem...De így nem is tudok bocsánatot kérni, akármit is tettem...

Betettem a fülhallgatóm, elindítottam a zeném, és bánatosan ballagtam haza...Semmi életkedvem nem volt...

Csak Lexytől kérdezhetem meg, hogy mi van Taylorral, talán neki elmondta, mi bántja.

Hazaértem, ledőltem az ágyamra, és bámultam a plafont.

Mi rosszat tettem? Nem kapok senkitől se választ a kérdésemre...

Ledobáltam minden ruhám, engedtem egy jó nagy kád meleg vizet sok habbal, és befeküdtem.

Bemerültem a habokba, és elmélkedtem, meg áztattam magam.

Talán egy teljesen másik dimenzióba kerültem...Az ufók manipulálják az elmém, hogy azt lássam, amit ők akarnak, hogy lássak...

Túl sok filmet nézek...De akkor mégis mi történik körülöttem?

Nem emésztem magam megválaszolatlan kérdésekkel, inkább megyek aludni, hátha holnapra okosabb leszek.

Kimásztam, megtörülköztem, felvettem egy bokszert, és bezuhantam az ágyamba.

Nehezen jött álom a szememre, de el tudtam aludni.

Másnap nyúzottan keltem..Rosszat álmodtam.

Lexy és Taylor keresztül nézett rajtam, nem érdekeltem őket.

Bár...jobban belegondolva, mint ha a valóság is ilyen lenne...

Kimásztam az ágyból, mentem megmosni az arcom, hogy felfrissüljek, aztán mentem reggelizni, és összeszedni magam lelkileg...

Olyan lassan ettem, hogy anyám nyakon vágott, hogy siessek, mert elkések a suliból...

Betömtem az egész kaját a számba, és mentem gyorsan öltözni, aztán go suli.

Olyan üres volt az utca, mint ha az egész város kihalt volna...

Hétköznap van még, és nincs is olyan korán, hogy ilyen kevesen mászkáljanak az utcán.

Lehet, hogy csak beképzelem...

Taylor megint nem volt sehol...Szerintem kerül engem, és másik úton megy.

De Lexyt se látom...

A barátaim...elfordultak tőlem.

Nekem...Ők voltak a legfontosabbak.

Beértem az iskolába, leültem, és a padra dőlve bámultam magam elé.

Majdnem kiszaladt egy könny a szememből, de vissza tudtam tartani.

Elkezdődött az óra, de nem volt erőm felállni.

Szerencsére sokan álltak előttem, így a tanár nem vette észre, hogy fekszek a padon.

Leült mindenki, és elkezdte mondani a tananyagot, de...Annyira elment az életkedvem...

Lexy rám se nézett, Taylor kedvetlenül feküdt a padján, én meg legszívesebben ordítottam volna kínomba...

Vége lett az órának, felírtam két fecnire, hogy „búcsúzom” ledobtam Lexy és Taylor arcára, aztán kiviharzottam a teremből a könnyeimmel küszködve.

Felmentem a tetőtérre, és felnéztem az égre.

Annyira...fájt a szívem.

Odaléptem a párkány széléhez, és lenéztem a mélybe.

Mindenki lent nyüzsgött, vidultak, boldogok voltak, én meg itt fent szenvedek...

Pár napja olyan jó kedvem volt...Őszintén megmondva hiányzik Taylor állandó piszkálódása...

Annyira hozzászoktam már, természetessé vált...

Felálltam a párkány szélére, kitátottam a kezeim, és éreztem egy könnycseppet lefolyni az arcomon.

Behunytam a szemem, borultam előre, de egy kéz visszarántott, és rám ordított.

• Mi a fenét csinálsz? - rázogatott meg valaki, de homályosan láttam, nem ismertem fel.

Megint kezdett minden sötétülni...

Egy kórterembe vagy mibe ébredek, és Taylor ül mellettem aggódó arccal.

Felültem, és Taylort néztem.

Olyan..Dühöt láttam az arcán, hogy megijedtem tőle...

Felemelte a kezét, és arcon vágott...

• Hé – förmedtem rá.
• Miért akartál leugrani? - förmedt rám.
• Szerinted? Keresztül néztek rajtam bazki...Mint ha nem is léteznék, és basszátok elmondani mi a franc bajotok velem – förmedtem rá.

Kimásztam az ágyból, de hirtelen összecsuklott a lábam...

Gyenge a szívem...

Taylor guggolt le hozzám.

• Nem kell segítség, hagyjál békén – löktem el magamtól, és álltam megint lábra.

Már vége volt a tanítási napnak, összeszedtem a cuccaim, és kiviharzottam az iskolából egyenesen haza...

Nem érdekel senki és semmi, holnap péntek, azt túlélem, aztán hétvégén ki se fogok otthonról mozdulni...

Hazaértem, bezuhantam az ágyba, és ki se másztam onnan...Nem voltam éhes...Semmihez se volt kedvem...

Hamar elnyomott az álom.

Másnap mondhatni egész jól kelek, nem gyötört semmi hülye álom vagy hasonló...De életkedvem az még mindig nincs...Még az ágyból kikelni sincs erőm...

Erőt vettem magamon, vettem egy jó hideg zuhanyt, öltözködtem, és megindultam a suliba.

Semmi étvágyam nem volt....

Kedvetlenül sétáltam a suliba...Egyedül...Megint.

Már sose fogom visszakapni a barátaimat...Bárcsak tudnám is hogy mi a francot követtem el...

Beértem a suliba, beléptem a termünkbe, de Taylor sehol se volt.

Odamentem Lexyhez, leültem mellé, és felé fordultam.

• Nem tudod Taylor hol van? - kérdeztem.
• Elment – nézett rám.

...Lerökönyödtem.

• MIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII? - ordítottam el magam, és az egész osztály engem bámult... Mikor? Miért? Hova? Miért nem szólt? Wáááááááááááááááááááá.
• Ezt itt hagyta neked – nyújtott át egy CD-t Lexy.

Mi lehet rajta?

De miért...Ezt nem hiszem el bazki...